Előkészítő óra

Az óra elején Éva néni mesélt nekünk az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződésről, aláírásának körülményeiről, valamint annak súlyos gazdasági, politikai, társadalmi következményeiről. Megismerkedtünk Erdély történelmi hátterével. Azt is megtudtuk, hogyan élnek ma Romániában a kisebbségi magyarok. Ezután csoportokban dolgoztunk. Egy-egy tablet segítségével meg kellett keresnünk hogy milyen a magyar lakosság aránya egy-egy adott városban. Mi Parajdot kaptuk. Itt a magyarok aránya 25% a többi etnikumhoz képest. Ezután minden csapat húzott egy nevezetességet, amellyel találkozni fogunk a kiránduláson. Információkat kellett gyűjtenünk róla az internet segítségével, majd egy kiselőadás formájában bemutatni a többi csapatnak. Ezután a tanáraink elmondták, hogy mit várnak el tőlünk az út során. Felhívták a figyelmünket arra, hogy a három osztály most egy nagy közös csapatként kell, hogy működjön.

Arad: A reggel 7 órási indulást követően az első megállónk Aradon volt. Az aradi vértanúk emlékművénél felidézte diáktársunk 1848/49-es szabadságharc céljait, bukásának eseményeit. Az idegenvezetőnktől a szobor viszontagságos történetét is megismertük. Majd a hősök előtt tisztelegve koszorút helyeztünk el.

Déva váránál legnagyobb sajnálatunkra a felvonó nem működött, így gyalogosan tettük meg a parkolóból a várhoz felvezető utat. A meredek út és rengeteg lépcső alaposan megizzasztotta a társaságot. Felérve viszont az elénk táruló látvány, a Maros völgye mindenkit kárpótolt. Miután kigyönyörködtük magunkat a panorámában, megtudtuk, hogy a folyó fontos sószállító útvonal Európa felé. Már Szent István király korában is itt szállították a sót. Ezután Peti sziporkázó előadása felidézte a Kőmíves Kelemenné balladát. Sajnos a várba a felújítási munkálatok miatt nem jutottunk be.

A szállásra érkezve gyorsan kipakoltunk, a vacsorát követően az udvaron társasoztunk, fociztunk, beszélgettünk.

Egy hosszú híd vezetett a Vajdahunyad várába. A vár hatalmas méreteivel lenyűgözött mindenkit. A korabeli szobák berendezései, a börtön, a lovagterem, a loggiák mind-mind korhűen elénk tárták a középkori életet. Diáktársaink bemutatták a lovagi élet sajátosságait. Sétáltunk a várfalaknál, a belső udvarban megnéztük a várkutat, itt megtudtuk a kútásás folyamatát és hogy miért is van nagy jelentősége egy kútnak a várban.

Segesvár óvárosában, egy igazi középkori várost kisebb csoportokban fedezhettük fel térképes feladat segítségével. Csapatépítésnek is nagyon jó volt ez a program, hiszen nem osztályszinten voltak kialakítva a csapatok, hanem keveredtek az osztályok. A város hangulatos utcácskái, terei, épületei mindenkinek tetszettek. A várkapu, az Óratorony, a szűk utcák a kis ablakos házak, a Szarvasos-ház, Drakula-ház, Velencei-ház, a különböző céhek által fenntartott tornyok segítettek felidézni a korabeli városi életet.

A parajdi sószorosban a túra kicsit fárasztó volt, de nagyon látványos. Érdekes volt látni azt, ahogyan a só kivált a hegyoldal felszínén. Az osztálytársam elmondta, hogy a Sóháton főleg dolinák, víznyelők teszik változatossá a tájat, ezzel szemben a Só-szorosban – ahol a só kibújik az agyagrétegek alól – éles, lándzsahegyszerű tüskék, karr formák csipkéje, adja ezt a szép látványt. A sós források mentén gyakoriak a sóvirágzások. Egy nagyon jó csoportkép is készült.

A szállásunk Nyikómalonfalván egy panzióban volt.

Elsőként a Békás-szoroshoz utaztunk. Majd leszálltunk a buszról és az autóút mellett indultunk el egyes sorban, nagyon kellett figyelnünk az autókra. A szorosban sétálva egyre közeledtünk a legszűkebb részhez. Testközelből figyeltük meg a földkéreg mozgásából kialakult meredek mészkő sziklafalakat, szurdokvölgyet, hegycsúcsokat, völgypatakot. Pár érdekesség róla: egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Hagymás-hegység DNY-i részén, a Békás-patak völgyében. A szorost 1971-ben nyilvánították védetté. A patak mellékvizei mind vadregényes szurdokokat vájtak a mészkőbe. Európa egyik természeti ritkasága. A Békás-szorosnak 3 fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A hegymászók paradicsoma. Különleges élmény volt.

Visszafelé a Gyilkos-tónál álltunk meg. Varázslatos volt a tó és a hely összhangja. Meghallgattuk a tó keletkezését és persze a hozzákapcsolódó legendát is. Az 1800-as években egy földcsuszamlás a környékbeli patakok útját elzárta és feltöltődött ez a terület, az eltört fatörzsek konzerválódtak. Ha a tó feltöltődése folytatódik, akkor 2080-ra eltűnhet a tó. A Gyilkos-tó közelében ebédeltünk, ahol a menü miccs volt sült krumplival. A mititei a román konyha jellegzetes étele. Marha-, sertés- és bárányhús keverékéből készítik, amit fokhagymával és feketeborssal fűszereznek meg.

Általában mustárral fogyasztják. Ezután elmentünk Korondra, ahol a kirakodó vásáron erdélyi népművészeti cserépedényeket, szőtteseket csodálhattunk meg, persze itt is találtunk nekünk való érdekességet, amit meg is vásároltunk. A nap végén elfoglaltuk a szállásunkat, amely egy kis erdélyi faluban, Nyikómalomfalván volt. A házigazdák nagyon vendégszeretők voltak, kedvesen fogadták a csoportot. Nagyon finom és bőséges vacsorával vártak minket. Vacsora után jött a meglepetés, ugyanis a helyi fiúk kihívták a kecskemétieket egy barátságos focimeccsre. A mérkőzést a helyiek nyerték 5-2-re. A baráti találkozó után egy kis ajándékkal kedveskedtünk a fiúknak. A meccs után a csapatkapitány meghívott minket sütizni a közeli cukrászdába. Jót beszélgettünk, megismertük a helyi szokásokat, azt, hogyan élnek itt a velünk hasonló korú fiatalok.

Visszatérve a szállásra még egy kicsit beszélgettünk, kártyáztunk, zenét hallgattunk. Eltelt egy újabb nap, ismét sok-sok élménnyel gazdagodtunk.

Miután összecsomagoltunk a vendéglátóink nagyon bőséges svédasztalos reggelit szolgáltak fel. Én, személy szerint a gabonapelyhet választottam. Az étkezés után elbúcsúztunk a szállásadóinktól és felszálltunk a buszra. Hosszú út állt előttünk. A következő állomás a Tordai-sóbánya és a Tordai-szoros volt. Mielőtt odaértünk volna, megálltunk egy pizzériánál. Nagyon finom pizzát ettünk, amit egy-egy üdítővel öblítettünk le. Teli hassal indultunk a tordai bányába, hogy megcsodáljuk a nem mindennapi turisztikai látványosságot és gyógyhelyet. A sóbánya bejárata kívülről egy félkör alakú üveg kupola. Lépcsőn mentünk le és fel. Lent a bányában már hűvös volt kb. 12 fok. Amikor leértünk a lépcsőn egy hatalmas tér tárult elénk, kivilágított óriáskerékkel. Megnéztünk egy olyan barlangot, ahol 16 szoros volt a vízhang. A sót is megkóstoltuk egészen különleges volt. Lent a bányában megnéztük a bányatavat és a sócsapokat. Amikor mentünk fel a lépcsőn akkor felhívta a figyelmünket a túravezető az évszámokra a falon, amelyek azt jelezték, hogy melyik évben milyen mélyen jártak. Megtudtuk a kiselőadásból, hogy az itt lévő só 13 millió évvel ezelőtt a tengerfenéken lerakódott, mely a későbbi tektonikus mozgások eredményeképpen az Erdélyi –medence nyugati és keleti részén tömbösült. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi és állati erőt. Megtudtuk, azt is, hogy a só a légúti, a bőr, a reuma, az idegrendszer és a magas vérnyomás betegségekre milyen jótékony hatással van. Mindenkinek nagyon tetszett ez a hely.

Következő úticél a Tordai-hasadék volt, ahol túráztunk egy jó nagyot. Tetszett a hasadék meredek fala, hogy ott csordogál a Hesdát-patak mellettünk. Szép volt a kilátás. Az viszont nem volt túl jó, hogy a vizes talajon nehezen lehetett haladni. Átmentünk egy függőhídon is, ami nagyon izgalmas volt.

A nap zárásaként kolozsvári városnézésen voltunk. A főtér jelentősebb épületeit jártuk sorra, közben a feladatlap kérdéseire válaszoltunk. Az indulás a Mátyás-szoborcsoporttól kezdődött, megneveztük fekete sereg vezéreit. Mátyás szülőházánál, az egykori fogadóban született 1443-ban a híres királyunk, megtudtuk, hogy mi volt az oka ennek. A Bánffy-palota nagyon szép barokk épület, melyben ma a Szépművészeti Múzeum található. A Szent Mihály-templom az erdélyi gótika legszebb alkotása, melyet a 14. században kezdtek építeni, országgyűléseket tartottak, több fejedelmet választottak itt.

A fárasztó nap után végre megérkeztünk Kolozsváron a szállásra.

Vasárnap 8 órakor volt a reggeli. Ezt követően a Sebes-Körös szoroshoz indultunk. A busz 100 méterre parkolt le így volt egy kis séta a mezőhöz vezető hídhoz. A mezőn eltöltöttünk egy kis időt, majd elindultunk és megindultunk a sonkolyosi kilátóhoz. A felfelé vezető út keskeny és meredek volt így a csoportunk egyik fele le is szakadt, mint utólag kiderült nem maradtak le csak 4-5 méterre tőlünk. E hosszú küzdelmet követően elénk tárult a mező és a hozzá tartozó hegyek és barlangok csodálatos látképe. Szóval elértük a kilátót amit nem is igazán lehetett kilátónak nevezni mert nem volt semmilyen építmény. Én inkább bércnek tudnám nevezni. Csodálatos kilátás nyílt a tájra, láttunk barlangokat is. Lefelé már nem mondható el az meredekség amit felfelé tapasztaltunk. Ezek után még elidőztünk egy kicsit a mezőn , de nem maradhattunk sokáig, mert várt minket Nagyszalonta.

Nagyszalontára pár óra múlva meg is érkeztünk itt elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől. A busz jobb helyen nem is parkolhatott volna, mert a Csonka-torony melletti utcában állt meg. Itt Misó elszavalt egy Arany János verset, majd elhelyeztünk egy koszorút Arany János emlékére. A múzeum sok mindent tartogatott számunkra, amiket egy tárlatvezető el is mondott nekünk egy kisebb előadás keretében. A tornyot ezután emeletről, emeletre tártuk fel sok képet, írást és személyes tárgyat, pl. kalapját, pipáját, a költő dolgozószobájának rekonstruált változatát, láthattunk. A legfelső emeleten érdekes, szórakoztató interaktív feladatokat próbáltunk ki, pl. a Toldival kapcsolatosat. Ez volt a kirándulás utolsó programja.

Majd elindultunk a határ felé. Koraeste volt, mire Kecskemétre érkeztünk. Azonban legyen az a végszó, hogy egy nagyon szép emlék maradt ez számunkra és örülök, hogy én is részt vehettem ezen a kiránduláson.

Értékelő óra
Az óra elején a kiránduláson készült fényképek segítségével elevenítettük fel az Erdélyben töltött napokat, emlékhelyekről megismerteket, a földrajzi nevezetességeket, a megkoszorúzott hírességeket, a túrákat, az ismerkedést, a közös programot az erdélyi diákokkal. Ezután Kahoot-tal játszottunk, olyan kérdéseket, állításokat kaptunk, amelyek a kiránduláson történtek velünk. Az óra második felében -csapatokat alkotva- ez kihúzott helyszínt kellett értékelnünk, igazából egy összegzést kellett írnunk arról, hogy mi tetszett az adott városban a megadott szempontok alapján: tantárgyi ismeretek bővülése, hasznosulása, természeti szépségek, látnivalók, erdélyi magyarság élete, nemzeti összetartozás megerősödése, személyes kapcsolatok, szállás és étkezés.

A mi csapatunk az erdélyi diákokkal való találkozást kapta feladatul. Mi ezt a programot 10/8-ra értékeltük. Az óra végén a tanáraink megköszönték, hogy a kirándulás alatt minden szabályt betartottunk és egy összetartó csapatkét működtünk. Ezúttal én is szeretném megköszönni azt a sok élményt, amit sosem fogok elfelejteni!

Útinaplót készítették:
Szijjártó Csenge, Kövesy Gréta Kamilla, Veres Víta, Csorba Márton, Mihály Ferenc, Kis Alex

Június 7-én a Nemzeti összetartozás napját megünnepelve az iskola felsős tanulói számára rendhagyó órákat tartottak a szaktanárok. Irodalom órán az Irodalomtörténeti atlaszban megnézték a magyar költők határon túli emlékhelyeit és felidézték jelentősebb alkotásait. A diákok Benedek Elek, Kányádi Sándor, Baricz Lajos írásaiból olvastak fel. Történelem órán Nagy-Magyarország vaktérképen határon túli településeket és a hozzá kapcsolódó híres magyar személyeket keresték meg az internet segítségével. Technika órán lelkesen főztük a puliszkát. Ezen a napon a határon inneni és túli magyarság összetartozására, valamint a határon túli magyarság kultúrája irányult a figyelem.

A kiránduláson részt vett tanulókból kilencen egy jó hangulatú képes útibeszámolót tartottak június 10-én az erdélyi kirándulás látnivalóiról és élményeiről a 6. évfolyamos diákjainknak.