Header imageheader image 2header image 2  

HATÁRTALANUL

Header image

 

 

 

 

 

 

Header image

Header image

 


Fedezzük fel Erdély kincseit!
tanulmányi kirándulás 7. osztályosoknak


A Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola 47 tanulója és 5 kísérőtanára 2017. május 9-13. között 5 napos tanulmányi kiránduláson vett részt Erdélyben.

Köszönjük az Emberi Erőforrás Minisztériumának, hogy 1.163.000 Ft-tal támogatta a határtalanul programunkat!

Pályázati azonosító szám: HAT-16-01-0541

 

Útinapló letöltése: Header image Letöltés > Header image


 

1. nap


Korán reggel 3/4 5-kor, az iskola elől indultunk. Nagyon sokat utaztunk. Megálltunk a határnál és feljöttek ellenőrizni. Megnézték a személyi igazolványokat. Ezután folytattuk utunkat a Király-hágóig, ahol leszálltunk a buszról. Gyönyörű hegyeket láttunk. Több mint 500 méter magasan voltunk. Dóri tartott nekünk egy rövid előadást, amiben felidézte a Kárpátok keletkezését és megtudtuk, hogy Erdély kapujaként nevezik ezt a helyet, ami fontos kereskedelmi útvonal volt régen és ma is. A hegyek mintha zöld bársonyszőnyeggel lettek volna beborítva. Visszaszálltunk a buszra és néztük tovább a gyönyörű tájat.

Durgó Bence

    

Kolozsváron a KFC-ben kezdtünk. Ezután mentünk a főtérre, ahol megnéztük a Mátyás-szobrot. Hunyadi Mátyást négy vezér vette körül: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthori István és Szapolyai István. A Fadrusz János alkotta szobor mögött áll a Szent Mihály templom. Kívül és belülről is megfigyeltük a gótikus stílusjegyeket pl.: rózsaablak, csúcsíves bejárat, vékony tartóoszlopok keresztboltozat, melyeket ezután lejegyeztünk a feladatlapra is. Azután átsétáltunk Mátyás szülőházához, de csak kívülről tudtuk megnézni. Adri és Bence felidézte a Hunyadiakról tanultakat. Böbe néni is mesélt néhány érdekességet Mátyás születésével kapcsolatban. Visszasétáltunk a buszhoz és utaztunk tovább. Az utazás alatt töltöttük a feladatlapot.
Következő állomásunk a Tordai sóbánya volt. Miután lementünk a mélybe Enikő és Zsófi elmesélte nekünk, hogy 1690-ben nyitották meg a mai sóbányát. Megtudtam, hogy a levegője gyógyító hatású a légúti, asztma és allergiás betegségekkel szemben. Lementünk 153 lépcsőfokot és egy folyosón találtuk magunkat. Egy ideig pallókon mentünk majd ráléphettünk a sóra. A falat is só borította, amit meg lehetett kóstolni. Megmutattak egy pár régi szerszámot, amit a bányászok használtak. Volt még ott egy lelátó ahol megnéztük a harang alakú termet. Átmentünk egy fal menti hídon, ami körben volt és visszakanyarodott. A két végén volt a lefele vezető lépcső és lift. Lementünk 185 keskeny lépcsőn és egy játékokkal teli terembe értünk.  Volt játszótér, billiárd, minigolf, ping-pong és óriáskerék. Felültünk a kerékre és beláttuk az egész kupolaszerű termet. Modern lámpák mellett haladtunk el. Lementünk 123 fa lépcsőfokon és egy tóhoz értünk ahol csónakázni lehetett. Átkeltünk egy 23 lépcsőfokból álló hídon a túloldalra ahol fa-gömb pihenőkben ültünk le. Ezek után összesen 461 lépcsőfokon felgyalogoltunk mire felértünk a felszínre. Volt lehetőségünk vásárolni a bazárban.
Ezután egy hosszabb buszút várt ránk Marosvásárhelyig. 19 órakor megérkeztünk a Chesa Panzióba és beosztottak minket a szobákba. A fiúk az emeletre a lányok pedig a földszintre kerültek. Leraktuk az utazótáskákat és bőröndöket a szobákba és átmentünk az étkezőbe vacsorázni. A vacsora rántotthús volt krumplival és desszertnek fagyis palacsinta. Miután jóllaktunk kipakoltuk a cuccainkat a szobába. Átmentünk egymáshoz egy kicsit majd később lefeküdtünk aludni. Mindent összevetve jól telt az első nap és remélem, hogy eljutok még ezekre a helyekre.

Murár Kata, Nagy Marcella

Header image

Header imageHeader imageHeader image

 

 

2. nap

 

DSC_0462.JPGReggel felkeltünk és elmentünk Marosvásárhelyre. Először a vártemplomot látogattuk meg. Megvártuk Eötvös József, 65 éves papot, aki beengedett minket a templomba majd elkezdett mesélni. Elmondta, hogy ez a város legrégebbi épülete. Mesélt a gótikus stílusú várról is, hogy az 1900-as években épült és 10m magasak a falak. Mesélt még a helyi magyarokról, van, amikor egy hónapig vagy akár több ideig sem beszél románul, mert annyi a magyar ember. Az apukája mesélt neki a Trianoni időkről is. Úgy feküdtek le, hogy magyarok voltak, de román állampolgárként keltek fel. A templom akkor kapott egy perzsaszőnyeget, amire az volt írva, hogy „hatalmasat cselekedett velünk az úr”. Az egyház 2-3generáción át tudja tartani a magyar nyelvet. Az 1500-as években elűzték a szerzeteseket és a régi iskola üresen állt. Járt a templomban többek között János Zsigmond, akinek idejében itt is kihirdették a vallásszabadságot, Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, akinek a fejedelemmé választását itt mondták ki.
 

 

 

 

 

 

Ezek után mentünk a Kultúrpalotába ahova, amikor beléptünk egy végtelennek tűnő folyosón találtuk magunkat. Megvártuk az idegenvezetőnket, aki elmondta, hogy szecessziós stílusban épült, mint az otthoni Cifrapalota és Ifjúsági Otthon. Utána felmentünk az üvegterembe, ahol az ólomberakású Róth Miksa által készített ablaknak az egyik különlegessége, hogy sötétben nem látszódik a minta.  Az ablakokon szerepeltek híres magyar költők, írók, politikusok, mint például Liszt Ferenc, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály. Minden ablakról elmondták melyik monda ihlette. Majd az egyik fele a csoportnak egy hangverseny főpróbájába hallgatott bele, a másik pedig Bernády György kiállítást nézett, aztán cseréltek. Kimentünk és kívülről is megnéztük a szecessziós, népi motívumokkal díszített épületet, melyen a tetőcserép ugyanolyan Zsolnay volt, mint a Cifrapalotán, sőt a Városházán is. Készítettünk egy csoportképet a Városháza előtt.

 

 

 

 

 

 


A délután első állomása Fehéregyháza volt. Megkoszorúztuk a Petőfi- és a Turul-emlékművet. Megnéztük a Petőfi kiállítást, nekem a terepasztal tetszett legjobban. Ezek után az udvaron egy harci jelenetet eljátszottunk Petőfi Sándor és a harcban elesettek tiszteletére. A következő állomásunk Segesvár volt. Az óváros utcáin keresztül vezetett az utunk az óratorony felé. Itt ismét megálltunk egy Petőfi-emlékműnél. A Csizmadiák bástyájába felmentünk, majd fotók is készültek a magasból. Felsétáltunk a segesvári diáklépcsőn, ami egy iskolához és egy templomhoz vezetett. Mindezek után egy bő óra szabadidőt kaptunk, ahol mindenki kedvére nézelődhetett és vásárolhatott, majd felültünk a buszra és a Marosszentgyörgy felé vettük az irányt.


 

 

 

 

 


Az iskolában Emma néni és az osztálya fogadott bennünket. Először köszöntöttek minket, majd bemutatták a székely és a román népviseleteket. Megtudtuk, hogy többféle székely ruha van attól függően, hogy melyik tájegységen járunk. gyergyói a fekete-piros aprócsíkos, zöld-fekete-piros csíkos a régi mezőségi, az új az apró virágos, Maros-menti piros színű. Azt is elmondta, hogy milyen kerámiákat érdemes vennünk. Ezt követően átsétáltunk a közeli templomba, ahol egy rövid bemutatást hallhattunk a városról és a templom történetéről. Egy keskeny lépcsőn fel lehetett menni a toronyba és útközben különféle relikviákat (mottolla, ostyavágó, miseruha, keresztelő szelence) is láthattunk a kis múzeumban, végül elértük a templom látogatható legmagasabb pontját, a harangot. Ezután visszasétáltunk az iskolába, ahol játszhattunk az erdélyi gyerekekkel, a fiúk fociztak, a lányok gördeszkázhattak, a végén pedig pufi szablyázni is lehetett. Könyveket és füzeteket adtunk ajándékba, nagyon örültek neki. A tartalmas és színes programunk után visszabuszoztunk a szállásra. Felejthetetlen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Kovács Nóra, Szlama Bertina

 

Header image

Header imageHeader imageHeader imageHeader imageHeader image

 

 

3. nap

 

DSC_0805.JPGReggel korán elindultunk a busszal az első úti célunkhoz, Gyergyóditróra. Megnéztük az Erdő Háza kiállítást, amely megmutatta az ottani jellegzetes növény- és állatvilágot. Az idegenvezetőnk beszélt az ott őshonos fajtákról és egy sarokban megmutatta a fakitermelés régi eszközeit is. Elmondta, hogy andezit, gránit és mészkő az itt jellegzetes kőzetfajták. A falakon réti fülesbagoly, varjú volt. A következő teremben megnéztünk különféle madarakat, amelyek egy üvegablak mögött voltak kiállítva. Egy interaktív tábla segítségével ki lehetett választani a madarat, melyről elolvastuk az információkat és a hangjukat is meghallgattuk. A következő teremben voltak medvék, szarvasok, vaddisznók, róka, borz, gímszarvas, bagoly, harkály, siketfajd, hiúz, farkas és még sokféle erdei állat, azok hangját is le lehetett játszani, ami szintén tetszett. Bámulatos volt, az idegenvezető sokat mesélt róluk. Nekem az tetszett a legjobban, amikor az idegenvezető megmutatott az ajtó mögött egy kitömött medve fejet.
Szűcs Hanna , Vizer Máté
Szerintünk ez volt a hét legmozgalmasabb napja. Mikor megérkeztünk a Gyilkos-tóhoz leszálltunk a buszról oda mentünk a tóhoz, ahol Dorka felolvasta a tó legendáját, Adri pedig a torlasztó tudományos kialakulását. Maga a tó nagyon szép, és érdekes volt. Látni lehetett a tóból kiálló fatönköket. Ezután szabadidőt kaptunk, ekkor kürtöskalácsot is vettünk. Mikor mindenki elfogyasztotta a kürtöskalácsát elindultunk gyalog a Békás-szoros felé.



 

 

 

 

Már az oda út is kalandos volt, egy gyönyörű patak csörgedezett mellettünk. Még a szoros előtt találkoztunk egy kutyával, aki mellénk szegődött és végig velünk maradt. El is neveztük Icunak. Majd letértünk egy ösvényre egy patak mentén. Egy kiszélesedő tisztásnál megfigyeltük a tavaszi kankalint, a mécsvirágot, hölgymál virágot. A patakon is átmentünk, beljebb sétálva láttunk kis vízesést. Ezután újból libasorba rendeződtünk és célirányosan a Békás-szoros felé vettük az irányt. Láttunk szép hegyeket megtapasztaltuk a szurdokvölgy monumentalitását, a kőzeteket és néha integettünk a velünk szembe vagy mögöttünk jövő autóknak. Útközben sok kirakodó árust láttunk. Mikor a végéhez értünk kaptunk szabad időt, ahol körbenéztünk. Majd a szállás felé vettük az irányt. Útközben láttuk a naplementében úszó Gyergyószentmiklós látképét, ahol a szállásunk volt.
Mielőtt elfoglaltuk a szállást meg néztük a Maradunk! kopjafát. A mondás szerint a Gyergyóiak sose tanulnak meg románul. Megnéztük még a régi barokk kereskedőházakat, amelyek elég rossz állapotban voltak.   Mivel a szállásunk egy kollégiumban volt ezért az udvaron a vacsora után lehetőségünk volt kosarazni meg focizni. Mi ketten még reggel is futottunk pár kört. Nekünk nem csak ez a nap tetszett, hanem az egész hét. Az erdélyi élmények felejthetetlenek maradnak számunkra.

Tiszai Balázs

Header image

Header imageHeader imageHeader imageHeader image

 

 

4. nap

 

 

 

 

 

 

A Salamon Ernő Gimnáziumban összecsomagoltunk, reggeli után indultunk Székelyudvarhelyre. Előtte megálltunk Farkaslakán és megnéztük Tamási Áron síremlékét.   A bazalt emlékkőn a regényeinek szereplőit jelenítették meg. Itt Marci és Eszter felolvastak egy részletet az Ábel a rengetegben című regényéből. Utána tovább utaztunk Székelyudvarhelyig. Itt betértünk a Főiskola udvarába, ahol beszámolt nekünk Viktor Benedek Elek munkásságáról, ugyanis Benedek Elek itt tanult. Elsétáltunk a főtérre, ahol megnéztük a szoborparkot, melyet 2004-ben avattak fel és az erdélyi történelem hírességeinek szobrai állnak itt. Érdekessége, a Csaba királyfi és Vándor Székely szobor. A főtér másik oldalán egy Vasszékely nevű szobor áll, amely az első világháború székely hősei előtt tiszteleg. Ezek után felszálltunk a buszra és mentünk tovább Szejkefürdőig. Itt megcsodáltuk a székelykapukat, megnéztük milyen motívumok és feliratok vannak rajta. Továbbsétálva felértünk Orbán Balázs, a legnagyobb székely emlékművéhez, itt megemlékeztünk róla és koszorút helyeztünk el. Néhányan a meredek domboldalra felmásztunk, ahonnan nagyon szép volt a kilátás.

Boda-Papp Benedek, Mecséry Zénó Máté

 

Korondon megálltunk a kirakodó vásárnál ahol mindannyian bementünk az egyik árúshoz. Éva néni bemutatta a jellegzetes korondi kerámiákat. Az edényeken virágok, levelek, és madárformák voltak. A szász kerámiákon a kék színt alkalmazták. A településen 1613.óta foglalkoznak fazekassággal jelenleg is ebből él ez a falu. Állandóan vásár van, ezután mi is kaptunk szabadidőt és vásárolni kezdtünk. Én vettem egy áfonya likőrt és lekvárt ajándékba.

 

 

 

 

 


Ezután felszálltunk a buszra és Szováta volt következő állomásunk. Itt megnéztük a Medve-tavat, ahol meghallgattuk az előadást Mírától. Elmondta, hogy ez a tó egy heliotermikus tó és az az érdekessége, hogy jóval sósabb, mint a tenger vize, hőmérséklete körülbelül 33˚C, sokféle betegségre főként a reumás és bőrbetegségre való. Sok szép házat, panziót láttunk. Ezután jó volt körbe sétálni a tavat. Megálltunk egy szabadtéri fitness téren, amit kipróbáltunk és ott volt egy fa kilátó ahonnan az egész tavat lehetett látni. Sétálás közben láttunk sókiválást a talajon. Ezután buszra szálltunk és célunk Marosvásárhely volt. Megálltunk az egyik bevásárló központnál ahol elköltöttük az utolsó Lejeket. A vacsora nagyon finom volt ezután beszélgettünk majd lefeküdtünk.

Kovács Dominik, Kovács Regő

 

Header image

Header imageHeader imageHeader image

 

 

5. nap

 

Mint mindig most is fél hétkor keltünk. 6:45-kor bepakoltuk a táskát a buszba. hét órakor reggeliztünk. Körülbelül 7:30-kor indultunk. A 3 órás buszozás alatt a hangulat -mint mindig- megvolt. Gyulafehérváron megpillantottuk a székesegyházat. Maga az épületen reneszánsz, román, és gótikus stílust is megtalálható pl.: támpillérek és félköríves ablak román stílus, de rétegezett tornya reneszánsz Hunyadi László építette. Székesegyház kívülről és belülről is gyönyörű. Még amikor kint voltunk Nóri Bethlen Gáborról és fejedelemségének jelentőségéről olvasott fel. Bent először faragott gránit vagy márványkő szarkofágokat néztük meg. Levente és Zalán megkoszorúzták Hunyadi János sírját (ott volt még Hunyadi László és Izabella királynő szarkofágja), itt fedeztük fel egy másik kecskeméti iskola koszorúját.

 

 

 

 

 


Ildi néni beszélt a jövőnkről és a példaképeinkről. Azután megnéztük Márton Áron, gyulafehérvári püspök sírját és faragott arcképét. ,,Zajlik az élet”, repülő galamb az épületben. Kazamata rendszer (egy ijesztő lyuk a padlón ahova nehéz belátni). Aranyszínű oltár, amin megcsillan a nagy ablakokon beszűrődő fény. Fából faragott gyóntatószék. A székesegyházban rengeteg embert temettek 1307-1993-ig püspökök, építészek, bárók, fejedelmek, kancellárok és tanácsadók. Elzárt terület faragott síremlékkel. Reneszánsz kápolnában szentet és királyt ábrázoló színes szobrok és apáca dombormű. Freskók és domborművek a falakon. Harminc perc szabadidő, amiből negyvenöt lett. Bódék mindenütt az utcán. Lóg az eső lába (végül el is eredt). Láttunk 2 Icut (kutyát). Mihail Viteazul (Mihály vitéz) 1593-1601-ig volt vitéz nagy lovas szobra van kint a téren. Vicces régies szobrok, akikkel fotózkodtunk.
Sándor Adél Emese és Földházi Zsófia

Délben, még a buszon voltunk, és Vajdahunyad felé utaztunk.
Kettőkor megérkeztünk, és egy kisebb-nagyobb várakozás után bementünk a Vajdahunyadi várba, ahol annak idején, a Hunyadi család lakott. A várban belül nagyon sok terem volt.
Andrea néni vezetésével jártuk körbe a vár termeit, Barna ismertette a vár építésének történetét. A legelső teremben kiállított tárgyak közül egy csontvázmaradványt is láttunk. Aztán felsétáltunk a várkápolnába, ahol régen a Hunyadi család imádkozott. A legnagyobb terem a Lovagterem, ahol Mátyás címeres zászlók lógtak, eléggé elhanyagolt állapotban voltak az itt lévő bútorok. Balázs felidézte, a korabeli lovagi életet.


 

 

 

 


Az egyik emeleti teremben egy hálószoba volt, ahol egy ágy, korabeli díszes ruhák, állatbőr volt kiterítve. Egy zenész ült a sarokban. Tovább haladva, Mátyás címerével ellátott cserépkályhát, utazóládákat láttunk. Nekünk a kínzó-, és a vadászterem tetszett a legjobban. A Vajdahunyadi vár programjának a közepénél lehettünk, amikor elkezdett zuhogni az eső. Körülbelül 3 órakor indultunk tovább busszal az utolsó állomás felé. Egy bő 2 órás utazás után, megérkeztünk Aradra, ahol verőfényes napsütés fogadott bennünket, elsétáltunk a Szabadság-szoborhoz.
Itt megemlékeztünk az 1848-49-es szabadságharcról, melyet Kornél mondott el. Megnéztük az aradi vértanúk szobrát. Csoportokban kitöltöttük a keresztrejtvényt. Ezután ismét buszra szálltunk, és elindultunk hazafelé.
Amikor átmentünk a határon, hirtelen elkezdett villámlani.
Ezeket néztük sokáig és közben beszélgettünk, amíg haza nem érkeztünk.
A Kecskemétre érkezés magyar idő szerint 22 órakor történt. Szüleink már nagyon vártak bennünket.

Gyimesi Tamás, Mécs Dominik

 

Header image

Header imageHeader imageHeader imageHeader image

 

Értékelő óra


Május 21-én, szerdán került megrendezésre az erdélyi kirándulást lezáró óra. Először összetoltuk a padokat és négy-fős csoportokat alkottunk. Majd minden csapat kapott egy nagy üres lapot, egy filctollat és egy kisebb lapot, amit nem fordíthattunk meg, csak az elkövetkezendő diavetítés után. Ahogy a kezdeti zsivaj elhalt a teremben Ildi néni ismertette az óra programját.
Bemelegítésként végignéztük az Erdélyben készült fotókat. A képeket nézvén újra átéltük a két hete történteket. Mindenki megtalálta magát legalább egy-egy képen a sok közül. A vetítés végén megnézhettük a kislapon lévő feladatot: egy vagy két település neve szerepelt rajta és le kellett írnunk az adott helyen látottakat. Mindenki munkához látott, a tanárok pedig körbejártak a teremben azt javasolva, hogy a beszámolókat fűszerezzük a saját élményeinkkel, tapasztalatainkkal, milyen ismeretekkel gazdagodtunk, az ottani magyar emberek életéről szerzett tapasztalatokról. A mi csapatunk Farkaslakát és Székelyudvarhelyet kaptuk. Miután a leglassabb csapat is leírta utolsó gondolatát, a csoportok egyesével előadták a programok értékelését, a magyarsággal kapcsolatos tapasztalatokat, érdekességeket. Mikor ezzel a feladattal végeztünk még beszélgettünk egy kicsit arról, hogy kinek mi tetszett, milyen volt a szállás, az ételek. Kézfeltartással jeleztük, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán ki mennyire értékelné a szállásokat és összességében a kirándulást. Annak ellenére, hogy mind a kirándulás, mind a szállások jó értékelést kaptak egy pár ember még jelezte mi nem tetszett neki, őket meghallgattuk és ezzel zárult az óra.

Papp Dóra, Sándor Adél Emese és Földházi Zsófia

 

Útinaplót készítették:
Durgó Bence, Murár Kata, Nagy Marcella, Kovács Nóra, Szlama Bertina, Tiszai Balázs, Boda-Papp Benedek, Mecséry Zénó Máté, Kovács Dominik, Kovács Regő, Gyimesi Tamás, Mécs Dominik, Papp Dóra, Sándor Adél Emese és Földházi Zsófia

 

Header image

Header imageHeader imageHeader image

film megtekintése >

 

 

 
 

Header image

 

 

 

 

Header image

Header imageHeader imageHeader image

film megtekintése >