Reneszánsz év pályázata

 Az egész úgy kezdődött, hogy az iskola nyert egy pályázatot. Éva néni elárulta, hogy tanulmányi kirándulásra megyünk a Természettudományi Múzeumba. Izgatottan vártuk november 3-át.

Reggel az osztályban arról beszélgettünk, hogy mit fogunk látni. A társaság egyik része a mamut kiállításra készülődött. A többiek a sárkányokra voltak kíváncsiak. Én is.
11 óra után nem sokkal már a múzeumban csodálhattuk a sok érdekes dolgot. Láttunk ásványkőzeteket, apró rágcsálókat, lepkéket egy Árpád-kori házat, Noé bárkáját.

A sárkányos beszélgetésen olyan fejjel gondolkodhattam, mint egy kőkorszaki gyerek. Beszélgettünk nagy mamut csontokról, őslényekről, de a legizgalmasabb a jégkorszaki rész volt. Némelyik sárkányfog akkora volt, mint az ujjam! A tárlatvezető néni sok érdekes felfedezésről számolt be.

A foglalkozáson volt egy feladat. Egy vers darabjai fölé a megfelelő képet kellett tenni. A vers arról szólt, hogy a mamut hogyan kerülhetett a föld alá, mielőtt a régészek kiásták. Aztán „jégtáblákra” ültünk. Ott megfogtunk egy óriási mamutfogat, egy agancs töredékét, és egy állat csigolyáit. Egy igazi barlangrajz másolatát is láthattuk. Ja és az elefántfül sokkal nagyobb a mamuténál.

Rajzolnunk kellett egy tervet, hogy hogyan foghatunk el egy mamutot. Megcsináltuk.  De már azt éreztem, mindjárt mennünk kel. Így is volt. Szomorú voltam, mert a kirándulásnak vége lett.

Kökény Nóra 4.a , Kristofóri Lilla,  Bondor Blanka 4.b Komáromi Gábor 4.a írásaiból összeállítva